Lovagok

Hallottuk kürt harsant az éjben,
a csatamezőkön kardok villogtak,
paripák vágtattak a hajnali szélben.
Háborút szítottak. Jött a sötét sereg.

Mint megannyi hangya,
ellepték a harcteret.
Mindenkit lekaszboltak,
nem kíméltek sem élőt, sem holtat.

De éjkomor veszélyből,
napkeltére jöttek a lovagok.
Kardjaikon a hajnal első sugara ragyogott.
Vágtattak a csatába,
nem félve a halált...

De ott vesztek mind,
orkok,harcosok,
senki nem maradt ki
győzelmet arathatott.

A hajnali halál,
s az esti elmúlás
irtott urat, népet.
Álmukat alusszák a földben.

Sírjaikon az emlékezés virága nő,
más nekik emléket nem állít.
Az üres országban csak a szél zúgja
a néma falak közt szüntelen:

Nagy csata volt itt réges régen,
hallottuk kürt harsant az éjben...